A dobogó a cél

Szerző
KM
 | Fotó
Huszti Katalin
2017.06.09.

A magyar női 7-es rögbiválogatott is megkezdi Eb szereplését. A mieink a TOP 12 alatti osztályban lévő Trophyban szerepelnek, június 10-én és 11-én, az ostravai tornán, majd július 22-én és 23-án Esztergomban próbálják meg a lehetetlent. Az összesített első két hely ugyanis feljutás ér. A csapatkapitány Huszti Katalinnal beszélgettem, aki kilenc éve rögbizik. A tavalyi Eb ötödik helyet tartja pályafutása legnagyobb sikerének. A rögbiben sarkazó játékos a kézilabdát is űzi, és azt mondja, hogy a rögbi sokkal tisztább sport.

-          Hol kézilabdázik, és hogy fér meg a kézilabda és a rögbi egymás mellett?

-          Az NBII-es REAC-ban kézilabdázom, a Fehérvárnál pedig rögbizem. De emellett a Medvéknél edzősködöm is. Sok tekintetben két hasonló sportágról beszélhetünk, hiszen mindkettő csapatsportág és mindkettő labdás sport, hasonlóak a technikai, taktikai elemek is, de a kézilabdát durvábbnak tartom. Sőt, a kézilabda sunyi, alattomos is olykor. A rögbiben egyértelműek a határok, hogy mit lehet és mit nem, és a szabálytalanságot durván megtorolják a játékvezetők. A rögbi persze egy kemény sport. Kemény, de tiszta.

-          Említette, hogy miközben a Fehérvári RC-ben rögbizik, a Medvék RCE-ben edző is. Mi történik akkor, amikor a két csapat egymás ellen játszik?

-          Állok a két csapat között – nevet. A Medvéknek szükségük van az edzőjükre. Ha mégis játszanék, akkor persze van segítség. A Fehérvárnál négy éve vagyok csapatkapitány, úgyhogy ez valóban nem könnyű helyzet.

-          Mit csinál civilként?

-          Két éve dolgozom egy logisztikai cégnél pénzügyi asszisztensként. Egyébként a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán végeztem testnevelés és rekreációs szakon. Voltaképp testnevelő tanár vagyok. A sportból egyáltalán nem lehet megélni. Bár, amikor Tápiószelén kézilabdáztam, más volt a helyzet. A Rákospalota csapatában irányító vagyok, ott most egy baráti társaság játszik. Ezt elmondhatom a rögbire is. Nyolc éves korom óta kézilabdázom és most már kilenc éve rögbizem. A rögbiben sarkazó vagyok.

-          Mire lehet most képes a női válogatott, különösen a tavalyi Eb ötödik hely fényében?

-          Nehéz ezt megmondani, mert például Nancyban, néhány hete egy felkészülési tornán nyolcadik helyezést értünk el. Igaz, ott nemcsak európai csapatok szerepeltek. Ebbe a válogatottba most új, fiatal játékosok is bekerültek. Ráadásul csak április óta dolgozunk együtt az angol édesapától és walesi édesanyától származó Rob Jones vezetőedzővel, tehát mindenképpen kevés volt az eddig vele eltöltött idő. De nem akarom megkerülni a kérdést. A tavalyi Eb ötödik hely megismétlésével is elégedett lennék, de sportemberek vagyunk, mindig győzni akarunk. Mondjuk azt, hogy cél a dobogó.

-          Mit változott Rob Jones érkezésével a női rögbi? Richard Williams a férfiaknál a rögbi kultúrát hozta.

-          Új játékunk lesz, teljesen más, mint amit eddig játszottunk akár támadásban, akár védekezésben. A védekezésnél 6+1-et játszunk, lesz söprögetőnk, nem vonalban védekezünk. Ami a támadást illeti: széltől szélig fogunk játszani, szélesebb, hosszabb passzokat láthat majd a néző. Eddig próbáltunk áttörni a falon, ha rést láttunk. Ugyanakkor egy nemzetközi torna biztosan nem volt elég, hogy összeérjen a csapat. Ha jövő ilyenkor beszélgetünk, akkor már a mostaninál komolyabb célokat lehet megfogalmazni.

-          Mégis mire számítsunk Svájc (szombaton 10 óra 22 perckor kezdődik), Málta (13 óra 07 perckor) vagy éppen Finnország ellen (15 óra 30 perckor), a csoportmérkőzések során?

-          Finnország a TOP 12-ből esett ki, a legnehezebb falat. Svájc ellen tavaly ki-ki meccseket vívtunk, Málta most jutott fel a Conference 1-es csoportból. Egyik sem lesz könnyű ellenfél, de győzni akarunk. Pályafutásom egyik nagy sikere, amikor három éve feljutottunk a Trophyba, illetve amikor tavaly a prágai és az esztergomi Eb torna összesítése alapján az előkelő, ötödik helyen végeztünk. Ezen a mostani, ostravai tornán ott lesznek például a skótok is – nem a mi csoportunkban –, akik a TOP 12-ből estek ki, akik profik, félprofik. Mi hozzájuk képest amatőrök vagyunk, de lelkes amatőrök, akik megpróbálják elérni a lehetetlent is.