Szerelem első látásra

Szerző
KM
 | Fotó
Gareth Lloyd
2017.06.05.

Egy kicsit Zitának is köszönheti a Budapest Exiles a 15-ös rögbi bajnoki döntőben szerzett aranyérmét. A walesi Gareth Lloyd ugyanis tizenhárom évvel ezelőtt ismerkedett meg Zitával, egy Százhalombatta elleni meccs alkalmával. A Caerphillyből származó walesi pedig három hónnappal később visszatért Magyarországra, sőt le is telepedett. Az Exilesban kezdett el játszani, 2017. június 4-én pedig a döntő legjobb játékosa volt a Kecskeméti ARC elleni találkozón. A csapat irányítójával, a játékos-edző Gareth Lloyddal beszélgettem.

-          Ha csak az eredményt hallja az ember, hogy a Budapest Exiles 28:3-ra verte a Kecskeméti ARC-t, akkor leesik az álla. Mivel magyarázható ez az óriási különbség?

-          Az Exilesnak most nagyon erős csapata van. Nem véletlen, hogy heten is a keretben voltunk a csehek elleni világbajnoki selejtezőben, vagyis ez egy összeszokott csapat. A fiatal és az idősebb játékosok remek elegye. Ráadásul ismertük a Kecskemét játékát, sokat videóztunk is. Például megnéztük a tavalyi döntőt. Persze év közben volt úgy, hogy vereséget szenvedtünk tőlük, de a szezon végére jól összeállt az együttes. A 28:3 persze nekem is meglepetés volt, ami a kiváló védekezésünket dicséri. Az Exiles most gyors, kemény játékot játszik. Néhányan tavaly kint voltak Angliában, ott belekóstolhattak igazán a rögbibe. Az is látszik a játékunkon.

-          Egyáltalán hogyan került Magyarországra és mit csinál nálunk?

-          Most harminckilenc éves vagyok. Tizenhárom esztendővel ezelőtt az akkori walesi csapatommal játszottunk itt egy meccset, a Százhalombattával. Akkor ismerkedtem meg a párommal, Zitával. Három hónappal később pedig Magyarországra költöztem. Volt több munkahelyem, dolgoztam a pénzügyi vonalon is. Januártól pedig a Nagykovácsiban található Budapesti Amerikai Iskolában foglalkoztatnak, az ősztől rögbit is taníthatok gyerekeknek. Ez egy igazi kihívás lesz számomra. Négy gyermekem van, Tristán kilenc éves, Elen hat, Arwel négy, a legkisebb, Catrin kettő. Tehát két fiú és két lány.

-          Honnan származik és a családban az édesapja rögbizett?

-          Cardiff mellől, Caerphillyből származom, és valóban az édesapám rögbizett. De focizott is. Én is kipróbáltam mindkét sportágat. Walesben a klubcsapatommal a másodosztályig jutottam el. Nagyjából 30 éve rögbizem. Magyarországon kisebb megszakításokkal 10-11 éve játszom a válogatottban, de mondhatom, hogy ez a mostani a legnagyobb siker az életemben, hogy a nemzeti csapattal az Eb-n feljutottunk a Conference 1-es osztályba. Klubszinten pedig mindig a Budapest Exilesban játszottam. Emlékszem, az első meccsemen kikaptunk az Esztergomtól. Nagyon boldog vagyok, hogy a tavalyi esztendő után meg tudtuk ismételni a bajnoki győzelmünket. Azt viszont sajnálom, hogy az aranyérem ellenére még bizonytalan a sorsunk, hogy hol fogunk játszani. Magyarországon kevés a pálya. A futball sokkal népszerűbb, a pályabérlés drága, és még hosszú az út, hogy mi is olyan ismertek legyünk, mint a focisták.

-          Az Eb-n a Conference 1-es divízióban mi lehet a cél?

-          Lépésről lépésre haladunk. Az első évben a bennmaradás az elsődleges cél.  A Conference 1 ugyanis más szint. A csehek elleni világbajnoki selejtezős meccsen mindenesetre nagyon sokat tanultunk, hogy milyen erős, gyors játékra kell majd felkészülnünk.

-          Szokott még hazajárni?

-          Persze, édesapámat és édesanyámat meglátogatjuk, illetve ők is jönnek hozzánk. De szeretek Magyarországon élni, nagyon sok barátom ideköt. Ez az otthonom.