Hírek

A címvédő veresége

Két kiváló és egy kevésbé jó rangadó a 6 Nemzet 2. fordulójában

Hihetetlen fordítás Cardiffban
Wales – Skócia
31-24

Az utóbbi évek egyik legnagyobb sportteljesítményét követhette figyelemmel sokmillió néző a helyszínen és a tévék előtt. A nagy fordulat előfeltétele az volt, hogy a skótok lejátsszák ellenfelüket az első félidőben. A hazaiak rengeteg hibával játszottak, a skótok meg kihasználták ezeket. Barclay céljánál a 8. percben két védő is elhibázta a mélyfogást, simán leestek a skót leválóról, Barclay pedig a célba sétált. Parks nemsokára bevágott egy dropot egy vehemens skót támadás végén, majd a 21. percben újra ő bolondította meg a védőket: balra vitte a labdát, majd váratlanul előrerúgta, Max Evans a célterület sarkában rávetődött az utolért játékszerre. Paterson, a 100-szoros válogatott csúnyán mellérúgta a jutalmat (három éve nem hibázott 6 Nemzet-meccsen!) de ekkor már sántikált, nemsokára le is kellett cserélni. Ekkor két testvérpár játszott a vendégeknél, az Evans- és Lamont fivérek több mint a negyedét tették ki a csapatnak! Nem sokáig tartott a családi idill, mert Thom Evans nyaksérülést szenvedett, így Blair jött be a szélre, Rory Lamont ment fogóba. A walesiek az első félidő felénél már 7 előreejtésnél tartottak, a skótok még nem hibáztak! A hazai pontokat Stephen Jones büntetőkből szerezte, a félidőben 9-18 volt, ez még nem volt nagy hátrány, de a játék képe alapján nem lehetett nagy fordulatot várni. Csakhogy más walesi gárda futott ki a gyepre a folytatásban, mint amelyik kisétált a meccs kezdetén. Megindult a nagy hazai roham, ám Parks egy jó büntetővel tovább növelte a különbséget. (9-21!)

Még egy dolog volt feltűnő: mintha labdarúgó-mérkőzést látnánk, Shane Williams egymaga fordított a meccsen, mindenhol feltűnt, centerben, a másik szélen, kereste a réseket. Az 55. percben egy csellel elment Lamont mellett, majd kizárta a másik testvért, Roryt a passznál, a felzárkózó Bryne-nek könnyű dolog volt ezek után a sarokban célt rakni. Kimaradt a jutalomrúgás, de már csak 7 ponttal vezettek a skótok, akik egy időre átvették a játék irányítását. Nem mellesleg Parks újabb dropja megint megnyugtatónak tűnő előnyt szerzett a vendégeknek. A hazai rohamok egyre gyakrabban késztették hibára a vendégeket. A bíró is megunta az ellenjátékokat, a 73. percben Scott Lawsont küldte pihenni – de még mindig 10 ponttal vezettek a skótok. A walesiek rögtön elkapták a vendégek torkát – Jamie Roberts a 75. percben célt vitt, de feltartás miatt nem adták meg. Két perc múlva viszont elfogytak a védők a jobb szélen, és a másik kicsi szélső, Halfpenny a kapu mögé futott a labdával. Már csak 3 pont maradt a skót előnyből! A meccs végére Parks is megsérült, Godman jött be helyette, és mindjárt negatív főszereplő lett: a 79. percben a kilépő Byrne-t gáncsolta amint az a rúgásáért ment, a vendégek megúszták a büntető célt, de azt nem, hogy Stephen Jones ne egyenlítsen a megítélt büntetőből! Még volt néhány másodperc a hivatalos játékidőből, így a skótok 13-an kénytelen-kelletlen útjára indították a labdát a középkezdéssel. A hazaiak pedig egy másfél perces folyamatos rohammal kiharcolták a győzelmet! Stephen Jones emelte a labdát a jobb szélre, ott Halfpenny meg is szerezte, a skótok ugyan utolérték a támadást, de nem tudták megölni a labdát, így Rees középre passzolhatott, ahol Shane Williams előtt nem maradt már védő, és a mezőny legjobbja a kapuba vitte a mindent eldöntő célt!

A hazaiak tomboltak örömükben, sokan el is sírták magukat (sírni csak a győztesnek szabad), a skótok csak szomorúak voltak, mert megint nem tudtak nyerni. Lassan ez lesz a védjegyük. És ahogy az olasz csapat játékát elnéztük, megeshet, hogy az olaszok ellen a fakanál elkerüléséért kell harcba indulniuk.

A franciák simán verték az íreket
Franciaország – Írország
33-10

Könnyebb dolga volt (nagy meglepetésre) a franciáknak a címvédő ellen. Persze aki látta az írek hazai kínlódását az olaszok ellen, nemigen számíthatott nagy előadásra. (Igaz, az olaszokról is kiderült, hogy nem gyengék!)

A franciák főleg a pontos védekezésüknek köszönhetik a nagy arányú győzelmet. Egyszerűen ledózerolták ellenfeleiket, különösen a 3. sor, a pillér Domingo és Bastareaud jeleskedett ebben, de a többiek helyezkedése is egy jól programozott gépezetre emlékeztetett. Különösen jól működött az új módi, miszerint a külső center kirongyol a vonalból megakadályozandó a szélső játékba hozását. O’Gara pedig tanácstalanul álldogált a helyén. Volt, hogy kimutatta a passzt a centerek felé, majd visszaváltott, de ott meg szembejött Dusautoir…Trinh-Duc viszont remekül mozgatta a francia csapatot, Parra sem maradt el tőle. Az írek sok labdát eldobtak fogás miatt, hiába törtek át néha a vonalon.

A címvédő legemlékezetesebb alakítása Flannery nevéhez kapcsolódik: a legkocsmaibb értelemben alárúgott a kis francia szélsőnek, Palissonnak, akit le is kellett cserélni. A sarkazó megúszta a piros (sőt sárga) lapot is, de az IRB fegyelmi hivatala eltiltotta azóta (reméljük, a bíró sem ússza meg!)

A hazai támadások már a meccs elején viharosak voltak, de csak a 17. percben szerezték meg a vezetést Parra büntetőjéből. A 27. perc táján a kékek a célvonaluk elé szegezték az íreket. Több zárt tolival fárasztották az ellenfelet, és mégis a legjobb ír tolongás után vittek célt. Megnyomták a francia zárt tolit, de Harinordoquy megindult a kivett labdával, majd egy hullám után a középen érkező Servat benyomta a célt. O’Gara büntetőből szépített két perc múlva, de újabb két percre rá a hazaiak céllal válaszoltak: Bastareaud törte át a vonalat, majd az érkező Jauizionnak adta a labdát, akit nem fogtak meg. A félidő végén az írek hosszú időre a francia célterület előtt rohamoztak, de nem tudtak pontot szerezni, pedig ez lett volna az utolsó lehetőség a felzárkózásra.

A 2. félidőben folytatódott a megszokott játék: az írek mentek a falnak, de visszapattantak, a franciák meg remek ellentámadásokat vezettek. Az 58. percben megint Bastareaud adott célpasszt, de most Poitrenaud-nak. Parra jutalomrúgással, majd droppal tolta meg a szekeret. A 64. percben az írek is megmutatták, hogy nem kártyán nyerték a tavalyi Grand Slamet: Heaslip maradt üresen a bal szélen, bepasszolt O’Driscollnak, a csapatkapitány pedig David Wallace-t hozta helyzetbe: a leváló be is vitte a szépítő célt.

A franciák egy büntetővel (Parra) és egy droppal (Michalak) növelték pontjaik számát, végül megérdemelt arányú sikert értek el. Ezzel a nagy különbségű győzelemmel elég jó helyzetbe lavírozták magukat, mert aligha lesz rosszabb holtversenyben a pontarányuk, mint az íreké. Persze még mindkét gárdára várnak az angolok, akik megint elkezdték a biztos, de unalmas csoszogást. A 2003-as vb előtt azért nemcsak ebben, hanem a látványos játékban is nagyot nyújtottak…

Hírek -

ENC 2C +

DHL Extraliga +

DHL NB1 +

DHL NB2 +

DHL női 7's +

DHL Junior +

DHL Kadét +